Adó
Az adó jogszabályi előíráson alapuló, egyszesri vagy folyamatos fizetési kötelezettség, amelyet az állam vagy annak felhatalmazása alapján más közületi szerv természetes és jogi személyektől hajt be abban az esetben, ha az adó fizetésére vonatkozó tényállás megegyezik a törvény által előírt teljesítési kötelezettséggel. Az adó mértékét az állam egyoldalúan állapítja meg, az adózónak nincs joga viszontszolgáltatás követelésére. Az adót rendszerint pénzben kell befizetni, kivételes esetben azonban az termékbeszolgáltatás vagy munkateljesítmény formájában is leróható. Az adó megállapítható fix összegben, tételesen vagy százalékos formában.
Az adó funkciói
Az állami feladatok megvalósításához szükséges források nagy része az adókból származik. Az adók indirekt vállalati és lakossági jövedelemszabályozók. Funkcióik az alábbiak lehetnek:
- fedezeti
- szabályozási
- arányosítási
Közvetlen és közvetett adók
A közvetlen adók valamely gazdasági tevékenységhez, annak pénzügyi eredményéhez, vagy a lakossági jövedelmek nagyságához kapcsolódnak. A közvetlen adók közé sorolják a személyi és a vállalati jövedelemadókat, a vagyonadókat. A közvetlen adó az adó alanyát terheli.
A közvetett adók termékekhez, szolgáltatásokhoz kötődnek, azaz a forgalmat és a fogyasztást terhelik, figyelmen kívül hagyva az adózó egyéni körülményeit. A közvetett adók csoportjába tartozik a forgalmi adó, az értéknövekedési adó, a fogyasztási adó. A közvetett adó a termék felhasználóját terheli.
Az adó alanya
Az adó alanya lehet természetes vagy jogi személy. Eszerint vannak lakossági adók (pl. általános jövedelemadó) és vállalati adók (pl. nyereségadó).
Központi és helyi adók
Az adóztatás jogosultsága szerint megkülönböztetünk központi és helyi adókat. Központi adók esetében az adó alapjának, mértékének, fizetési idejének megállapítása, valamint beszedése az államigazgatás központi szerveinek feladata, a helyi adók esetében ezeket a feladatokat az önkormányzatok látják el.
TB-járulék
A társadalombiztosítási járulékot a munkabérek arányában a munkavállalók, amunkaadók, valamint a szabadfoglalkozásúak egyaránt befizethetik. A társadalombiztosítási befizetések szerepe az utóbbi időben jelentősen megnőtt. Azokban az országokban, ahol alacsonyabb a társadalombíztosítási járulék összbevételen belüli aránya, ott az állami költségvetésből finanszírozzák a társadalmi juttatások nagy részét. A társadalombiztosítási járulék és a személyi jövedelemadó? így szorosan összekapcsolódó elemek.
Fő adófajták
Társasági adót általában állami vállalatoknak, részvénytársaságoknak, korlátolt felelősségű társaságoknak és szövetkezeteknek? kell fizetniük. A társasági adónak kiemelkedő szerepe van a jövedelemszabályozó eszközök között, az elvonás mértéke közvetett módon a hitelszféra működési területét is befolyásolja. Mértéke nemzetközi tapasztalatok szerint az adóköteles nyereség 35-45 százaléka (Magyarországon 18%).
A kiegyenlítő adó (termelési adó) rendeltetése a vállalati gazdálkodástól függetlenül keletkező jövedelmek elvonása és az egységes eredményérdekeltségi rendszer biztosítása. A társasági adót kiegészítő speciális adó. Minél egységesebb az adórendszer és minél szabadabb az árrendszer annál kevésbé van rá szükség. Az alkalmazás indoka lehet pl. eltérő természeti adottságok.
A termelési és értékesítési folyamatban lekötött vagy felhasznált termelési tényezőkhöz kapcsolódó adókat erőforrásokhoz kapcsolódó adóknak nevezzük, amelyek realizálástól függetlenül a jövedelmet terhelik. Ez az elvonási forma lehet egységes vagy differenciált.
A jövedelem fogalmának az adózás szempontjából elfogadható, egységes meghatározása nincs, ezért a jogszabályok általában tételesen sorolják fel az adóköteles jövedelemfajtákat. A jövedelemadó két alapvető fajtája a személyi és családi jövedelemadó. A jövedelemadónál széles körű a levonható tételek köre: szokásos üzleti költségek (egyéni vállalkozó), személyi levonások (személyi jövedelemadó), személyi kedvezmények (családi jövedelemadó), azok a tételek, amelyeknek a levonását gazdaságpolitikai célkitűzések indokolják. A jövedelemadó beszedésénél tipikus a kifizetésnél történő levonás.
A vagyonadó kapcsolódhat a lakossági vagy a vállalati vagyonhoz és tárgya lehet az ingatlan és az ingó vagyon egyaránt. A vagyonadó tárgya szerint megkülönböztetünk általános és részleges vagyonadót. Az adófizetés forrása szerint beszélhetünk folyó jövedelmet terhelő, a vagyon hozadékát, és a vagyon állományát érintő adókról.
A forgalmi adó termékek, szolgáltatások vagy vagyontárgyak forgalmi folyamatához kapcsolódik. A forgalmi adónak az a szándékolt hatása, hogy az adót a végső felhasználók viseljék, tehát az adó áralakító tényező. A forgalmi adó lehet általános és speciális (egységes, vagy nem egységes kulcs). Az adófizetése gyakorisága szerint lehet egy, több és összfázisú. Az Európai Unió tagállamaiban egyféle forgalmi adó szedhető, az ÁFA.
Az értéknövekedési adó nem más, mint egy összfázisú nettó forgalmi adó, azaz adókötelezettség esetén minden értékesítési folyamat után adót kell fizetni. Az adó alanya minden olyan természetes és jogi személy, amely önállóan, hivatásszerűen és rendszeresen ellenszolgáltatásért javakat ad el, illetve szolgáltatásokat teljesít. Adóköteles a saját célú és a nem termelő célú felhasználás. A fizetendő adó az adóköteles áruszállítás vagy szolgáltatás teljes ellenértéke. Általában 2-3 kulcsot alkalmaznak, fontos szabály, hogy azonos termékek esetén azonos legyen az adókulcs függetlenül attól, hogy belföldi vagy importtermékről van-e szó.
A fogyasztási adó, egy-egy termékhez vagy szolgáltatáshoz kapcsolódó egyfázisú forgalmi adó. Az adó alkalmazásának célja lehet a fogyasztás szerkezetének szelektív befolyásolása (pl. egészségre ártalmas cikkek, luxuscikkek, fizetési mérleget jelentősen terhelő importcikkek adóztatása).