A XIX. század végén meghonosodott nemzetközi pénzügyi rendszerben a bankjegykibocsátás 100%-os aranyfedezethez volt kötve. A forgalomba tehát annyi bankjegy kerülhetett, amennyi aranytartalékkal az illető ország rendelkezett. A rendszert az első világháborút követő pénzügyi zavar szüntette meg, ettől kezdve a valuták kibocsátása fokozatosan elszakadt az aranytartaléktól, azaz csökkent az aranyfedezet.